Somfai Tiborné
1953 - 1989
PEDAGÓGUS
PARÁD DÍSZPOLGÁRA
Somfai Tiborné, 1932. szeptember 22-én, Kékcsén született. 1953-ban került Parádra, ahol meghatározó, elkötelezett pedagógus egyéniség volt. Meglévő történelem-földrajz tanári szakja mellé testnevelés, díszítőművészeti, néprajzi és néptáncpedagógusi oklevelet is szerzett. Férjével, Somfai Tiborral példaértékű nevelő munkát végeztek. Fáradhatatlan hittel és kitartással dolgoztak, hogy a falusi környezetben nevelkedő fiatalok széles látókörrel és műveltséggel találják meg egyéni boldogulásukat az életben. Elvira néni a parádi iskola tanáraként az úttörőmozgalom kiemelkedő személyisége volt. Tanítványai számos országos és megyei versenyt nyertek meg. Kiváló munkájuk eredményeként jártak a Szovjetunióban, Lengyelországban, Jugoszláviában, Szlovákiában, Ausztriában, Kubában és bejárták Magyarország minden tájegységét. Felsorolni csak hiányosan lehetne a számtalan tábort (Csillebérc, Zánka, Vonyarcvashegy, Fadd-Dombori, Szelidi-tó, Szlovákia, stb.), ahová általa jutottak el a parádi, a bodonyi és a sasvári gyerekeink.
Foglalkozott a felnőttek néptánc oktatásával is. A bodonyi asszonykórus tagjaival vendégszereplést is kaptak Törökországba. Nagy sikerű - „Csepü, lapu, gongyola” - televíziós néprajzi vetélkedő helyszíne volt Parád, amelynek megszervezésében oroszlánrészt vállalt. Nyugdíjazása és Egerbe történő költözése után, 10 évig az Eszterházy Károly Főiskola tanára volt.
Az 1960-as évektől szervezte megyei szinten a Palócnapokat. Fáradhatatlan energiával fogta össze a település apraja-nagyját. Dinamikus személyisége több, mint 40 éven át a mai napig egy célt szolgál: a hagyományok tisztelete és megbecsülése, azok továbbvitele nemzedékről, nemzedékre. Személyisége tartást adott, becsületre, szeretetre, emberiességre nevelt. Birtokában van azon képességeknek, hogy a fiatal pedagógusok és pedagógus jelöltek megismerjék és továbbadják az eleinktől kapott, élethosszig megőrzendő értékeket, mert hagyomány nélkül nincs művelődés és annak megléte nélkül nincs haladás. Az idősebb parádiak, bodonyiak, sasváriak visszaemlékezéseiből számos népszokást, tárgyi emléket gyűjtött össze. Az 1700-as években épült Palócház tájházként történő megőrzésében jelentős szerepe volt. Szakmailag elismert néprajzosainkkal, Bakó Ferenccel, Borsai Ilonával, Dömötör Teklával és Dr. Manga Jánossal néprajzi hagyományokat gyűjtött, melyeket felhasználtak tudományos munkájuk során.
Elvira néni a hivatásának szentelte életét. A mai napig aktívan vesz részt a közösségi életében, segít mindenben, amiben tud a hozzá fordulóknak, akár gyermekről, akár felnőttről legyen is szó. Az őt körülvevő közösségek formálója és azok meghatározó személyisége.
Országos ismertségét kitüntetések sora bizonyítja. Íme, ezek közül a legfontosabbak: Magyar Kultúráért Érdemrend, Kiváló tanár, Szakszervezeti Munkáért arany minősítés, Honismereti Érdemérem. Megkapta emellett Eger város Zenei Nívódíját, a Gárdonyi Géza-díjat, de Sebestyén- és a Király Zsigmond-díj tulajdonosai közt is ott a neve. A szűkebb hazánkért tett erőfeszítéseit Heves megyéért díjjal honorálták. A Gyermekekért Érdemérem, Eger városért díj 2014, és az Esztendő című könyve elismerés is az övé.
Szörényi László
1920 - 2005
CÍMZETES EGERVÁRI PRÉPOST KANONOK FŐESPERES PLÉBÁNOS PARÁDON TÖLTÖTT 54 ÉV LELKIPÁSZTORI SZOLGÁLAT 1990-1994 PARÁD NAGYKÖZSÉG KÉPVISELŐ-TESTÜLETÉNEK TAGJA PARÁD DÍSZPOLGÁRA
A XX. század éveiben került fiatal papként községünkbe. 54 éven át volt az egyházkerület lakóinak lelki vezetője. Ez idő alatt megismerkedett a falu lakóival, barátokat szerzett és fáradhatatlanul végezte papi hivatását. A parádi templomot többször felújíttatta, építtetett, valamint kollegáinak papi üdülőt létesített Parádfürdőn. Papi tevékenysége közben szinte a környék összes lakójával jó kapcsolatot ápolt. Egy életen át szolgálta, segítette az itt élők sorsát, tette ezt önzetlenül, alázattal mind munkája, mind a közért vállalt feladatai során.
Kívés József
1919 - 1995
TANÍTÓ
PARÁD DÍSZPOLGÁRA
Tősgyökeres parádi volt. 1919-ben született Parádon, haláláig itt élt és dolgozott. Tanító volt, olyan nevelő, akire felnőtté vált tanítványai hálával és tisztelettel gondolnak.
Édesapja hét gyermeke közül csak Józsefet tudta taníttatni. Kívés Józsefet, mint friss diplomás tanítót karpaszományos honvédként a doni frontra vezényelték, 1945. január 1-jén szovjet hadifogságba került, társaival együtt egy bányában dolgoztatták, ahonnan 1947. augusztus 10-én került haza. Parádóhután először az összevont felső tagozatot tanította, majd a teljes iskolát, 1-8. osztályig mindenre. 1953-ban a parádi tantestület tagja lett, nyugdíjba vonulásáig itt tanított.
A pályán az igazgató-helyettességig vitte, az igazgatóságot - bár többször felajánlották neki - elutasította, mert úgy tartotta, hogy egy iskolavezetőnek embereket lehet és kell megbántania, ráadásul sokkal kevesebb időt lehet közvetlen kapcsolatban a gyerekekkel.
A kitűzött cél érdekében semmi fáradtságot nem ismert. 45 éven keresztül vezette a maga szervezte és folyton új tagokkal újuló felnőtt énekkart.
Nemcsak átvett és éltetett közösségeket, hanem létrehozásukhoz megteremtette a feltételeket is. Óhután létrehozta a sportkört, ennek mindenese lett: elnöke, intézője és edzője. Színjátszó körével éveken át új darabokat adatott elő a „Szaletliben”, Parád akkori nagytermében, hogy a bevételekből a focicsapatnak szerelést, a néptánccsoportnak ruhát tudjon venni, illetve az énekkar költségeit fedezhesse. Röplabda pályát épített a leendő játékosokkal, hogy egy évtizeden át megyei I. osztályba játszassa őket. A szórakozásból sportolni vágyó felnőttek is rendszeresen köré gyűltek. Kultúrház-igazgató volt kultúrház nélkül, pénz nélkül, de volt, hogy vegyeskarában 46 felnőtt énekelt. Saját pénzéből vett hangszereket. A rendszerváltás után a vasárnap esti miséken Szörényi László plébános kérésére orgonált, természetesen díjazás nélkül.
1956-ban a helyi nemzetőrökkel megakadályozta, hogy széthordják a terményt és a vagyontárgyakat a Cifra istállóból. Októberben a pestieknek két teherautó almát küldetett fel a Rókus kórházba. Ezért később bíróság elé került, de nem ítélték börtönre, csak kifizettették vele az alma árát.Egy ismerőse így jellemezte: „áldott jószívű ember volt”. Életét e fogalmakra építette: Isten, család, tanítás, a sport és a játék.
Hubert Busch
1942 - 2012
PARÁD TESTVÉRVÁROSA, BAD BREISIG POLGÁRMESTERE
PARÁD DÍSZPOLGÁRA
Hubert Busch - Bad Breisig egykori polgármestere – szerető férj, példás családapa és segítőkész ember volt, aki rengeteg energiát szentelt a közösségeknek. Mikor polgármester lett, még magasabb fokon tette mindezt. Remek szervezőképessége folytán több testvérvárosi kapcsolatot is felépített, többek között településünkkel is. A német csoport vezetőjeként többször utazott Parádra. Látogatásakor ajándékokkal, adományokkal kedveskedett az óvodának, iskolának, civil szervezeteknek, s közben nagyon sok személyes kapcsolat, barátság szövődött a két település között. 2004-ben az akkori képviselő-testület és szinte az egész falu teljes egyetértésben támogatta azt az indítványt, amelyben Hubert Busch úrnak díszpolgári címet adományozott Parád Nagyközség Önkormányzata.
Nagy Oszkár
1990 - 2010
PARÁD POLGÁRMESTERE
PARÁD DÍSZPOLGÁRA
Nagy Oszkár 1954. április 5-én született Gyöngyösön. 1990. október 15-től – 2010.október 3-ig Parád község vezető tisztségviselőjeként, mint polgármester, 5 választási cikluson át került megválasztásra. Ezen időszak alatt a település életét, fejlődését pozitívan befolyásoló tevékenységek előkészítésében, gyakorlati lebonyolításában vett részt. Polgármesteri feladatai közül kiemelt fontossággal valósította meg Parád község idegenforgalmi ismertségét, palóc kulturális és természeti örökségének bemutatását. A 20 éves vezetői tevékenysége során Parád-Parádóhuta lakosaival, a képviselő-testületekkel, intézményvezetőkkel, kollégáival, mindvégig jó munkakapcsolatot alakított ki, emberiesség, nagyfokú empatikus képesség jellemezte vezetői döntéseit.